NEVEM CZAPP ENIKŐ, 1965-BEN SZÜLETTEM.

czapp_logo2Alapvégzettségem szerint református teológus és lelkész vagyok (Károli Gáspár Egyetem 1996). Több mint egy évtizedes gyülekezeti lelkészi munka van mögöttem. Önmagam jobb megismerési vágyából, készségeimet, tudásomat tovább gyarapítani igyekezve elvégeztem a KGE vallástanári (2002), majd a Semmelweis Egyetem mentálhigiéné (2005), és lelkigondozói (2008) szakait. Életem történései, az ezekben felmerülő kérdések tovább vezettek a keresés útján. Rengeteget olvastam, család és meseterápiás képzéseken vettem részt, otthonomra leltem Jung gondolatvilágában, innen már csak egy ugrás volt Parádi József „álomszínháza”, melynek egy évig voltam lelkes tagja. Lelkészi pályafutásomnak 2009 őszén lett vége. Saját döntésből, lelkiismereti okokból. Innentől számítom a magam „főállású kereső” státuszát. Elvégeztem egy összehasonlító vallástudományi évet a Szintézis Szabadegyetem szervezésében (2010-11), és ezzel nagyjából párhuzamosan (önmagam gyógyítási vágyából) elindultam az alternatív orvoslás sokszínű világának feltérképezésében. Így érkeztem el a homeopátia csodás világához. A gyógyulás szelíd útja, a segítő, közvetítői szerep lehetősége, ha úgy tetszik, alázata (a vezetői helyett), és mindaz, amit ebben a gyógyítói folyamatban segítettként/kliensként megtapasztaltam, tapasztalok, megállásra és elmélyedésre késztetett. Jelenleg a CHE Homeopátiás Magániskola másod éves hallgatója vagyok. Lélekgyógyítói tevékenységeimhez lassan hozzáillesztődik a testi gyógyítás ismerete és tudása is. Mindenféle segítői szerepemben a homeopátiából megismert „közvetítői székbe” ülök. Ez a szék billeg. Erő és erőtlenség, tudás és nem tudás, nem tudás és mégis tudás, én és te, mi és Ő (vagy valami), itt és ott, látható és láthatatlan, valóság és képzelet, stb. között. Ebben van rendkívülisége, és ereje.

KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉS:

Református lelkészi végzettségem fontos szerepet töltött be az életemben. Ezt a hivatást addig éreztem magaménak, míg saját életem kérdései túl nem feszítették a református egyház, és dogmatika határait. Gondolkodásomban továbbra is meghatározó a hit kérdése, és az istenkeresés (már felekezeti kötöttségek nélkül), de mindezt a segítő tevékenységbe csak akkor hívom be, ha azaz egyes ember életének megértésében, segítésében indokoltnak látszik.
Ugyanakkor, épp a lelkészi végzettségem szerint, szakma specifikusan lehetek segítségükre azoknak, kiknek életében, kereséseiben a fent említettek fontos szerepet játszanak.