RÓLUNK

„Nem jó az embernek egyedül”

A mondat igazságáról minden embernek van valamilyen alaptapasztalata.
Nem jó egyedül lenni, mégis nem egyszer, jutunk olyan helyzetbe az életünkben, amikor megéljük az egyedül lét valamilyen formáját.

A Bibliából idézett mondat bár a társ hiányára, létére, megteremtésének szükségességére vonatkozik, de tágabb összefüggéseket nézve beavat az emberi mibenlét legmélyebb titkaiba. Abba, hogy nem egyedül, önmagunkba zárva, senkihez nem tartozva élünk a világban. Életünk minőségének milyenségét, személyiségünk kibontakoztatását a kapcsolódni tudás, vagy nem tudás, illetve kapcsolataink milyensége határozza meg.
Ha megtisztel bizalmával, társává szegődök az élet kitüntetett pillanataiban (sorsfordulók), a tartós, vagy átmeneti egyedül létben, ha társkapcsolatban élve is egyedül érzi magát, vagy ha egy nehéz helyzetbe jutott, és pillanatnyilag nem látja a kiutat (krízishelyzetek).
Hogy megérezze, nincs egyedül. Hogy megtapasztalja a beszélgetésben, a meghallgatásban rejlő gyógyító erőt. Hogy rácsodálkozzon önmagára, életére, mint lehetőségre, melyben saját magunk jobb megismerése által nyílik ajtó minden, és mindenki felé.
Önmagunk keresése akár a „megszabadulás” útjának is nevezhető.
Ezért a madár, a madarak…
Mert ők szabadok. Legalábbis, a mi fejünkben, gondolatainkban…

RÓLAM

Nevem Czapp Enikő, 1965-ben születtem. Alapvégzettségem szerint református teológus és lelkész vagyok (Károli Gáspár Egyetem 1996). Több mint egy évtizedes gyülekezeti lelkészi munka van mögöttem. Önmagam jobb megismerési vágyából, készségeimet, tudásomat tovább gyarapítani igyekezve elvégeztem a KGE vallástanári (2002), majd a Semmelweis Egyetem mentálhigiéné (2005), és lelkigondozói (2008) szakait. Életem történései, az ezekben felmerülő kérdések tovább vezettek a keresés útján.

Tovább…

VÁLASZTHATÓ UTAK

Elakadt élet, krízishelyzetek (betegség, válás, munkahelyvesztés, gyereknevelési, családi problémák, haláleset), függőség. 1-2 órás beszélgetés arról az élethelyzetről, amiben éppen van, ami a nehézséget okozza, keresve a kimozdulás lehetőségeit.

A megközelítésben a mentálhigiénés, a lelkigondozói, és a homeopátiás utak választhatóak:

  • Mentálhigiénés út: a mentálhigiéné a lelki egészség tudománya. A rogersi nondirektívitás elvét követi: a segítő nem ad tanácsot, nem javasol semmiféle megoldást. A tükrözés technikájával abban segíti a hozzáfordulót, hogy az megtalálja azt a megoldást, ami kivezeti őt az aktuális nehézségből.
  • Lelkigondozói út: a segítés módja és célja ugyanaz, mint a mentálhigiéné esetében, de mindez kiegészül a hit speciális aspektusaival.
  • Homeopátiás út: a homeopátia elnevezés két ógörög szóból származik. A homoios előtag azt jelenti: “hasonló”, míg a pathein jelentése “érzékelni, szenvedni”. Jelentése tehát “hasonló szenvedés”. A homeopátiás gyógyítói utat Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos, kémikus alkotta meg 1790 és 1843 között. Hahnemann a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy egészséges embereken a szer ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. Következtetése az volt: similia similibus curantur, azaz a „hasonló hasonlót gyógyít”, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. A gyógyításnak erről az útjáról már Hippokratész is beszélt (ie.460-377).
A feldolgozó csoportba azokat hívom, akik aktuálisan, vagy már régóta egy nehéz élethelyzetben élnek, aminek megváltoztatása úgy tűnik meghaladja saját erejüket, kompetenciájukat. Az együttlétek célja ebben az esetben a feldolgozás, „gyógyulás”. Hívó szó az „egyedül” szava. (Pl.: egyedül – egy nem tervezett terhességben, egyedül – gyereket nevelve, egyedül – egy beteg gyerekkel, egyedül – társat keresve, egyedül – a házasságban, egyedül – válás után, egyedül- az álmok, célok elérésében, egyedül – a múló idővel (45 felettiek számára),  egyedül- a betegségben,  egyedül- szemben a halállal)
Ezekben a csoportos együttlétekben egymás történeteit meghallgatva a mese, a dramatikus játék, és a kreatív írás segítségével dolgozunk a közös élethelyzeten, keresve a hogyan tovább lehetőségét).

A kereső csoportba az együtt gondolkodni szerető és kész embereket várom. Azokat, akiket aktuálisan nem terhel nehéz élethelyzet, de vannak kérdéseik önmagukra, az életre (az értelmére, milyenségére, minőségére) nézve. Hívó szó a „keresés” szava.  Az együttlétek célja itt a gondolkodás, a saját felelősségünk felébresztése, az új, az önmagunkat erősítő összefüggésekre, belátásokra jutás. Témaajánlataim:

  • Egészség és betegség kérdése:
    mikor vagyunk egészségesek, mikor betegek? Mik az első árulkodó jelek a tényleges testi, szervi elváltozások előtt? Véletlen esünk épp azokba a betegségekbe, amikben benne vagyunk, vagy egyáltalán nem? Örökölhetőek a betegségek? Mi az, amit öröklünk, mi az, amit nem? Van-e szerepe a gyerekvárásnak, a születés milyenségének az újszülött életére nézve? Van-e kockázata a gyógyszerszedésnek? Rendben van-e az évtizedek óta gyógyszerrel szabályozott alvászavar, fejfájás, vérnyomás? Egészséges életmódot követve (mozgás, táplálkozás, megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, rendszeres, szélsőséges kicsapongásoktól mentes élet) nem leszünk betegek, vagy ezekkel kitolható a megjelenő betegségek megjelenési ideje? Miért fontos a fájdalom milyensége? Miről beszélnek a megjelenő tünetek, betegségek? Hogy állítható helyre az egészség? Helyre állítható-e mindig?)
  • Keresztyén fogalmak, bibliai történetek – máshogy:
    azokat a „megfejtéseit” keresem a keresztyén fogalmaknak, a bibliai történeteknek, mely a párhuzamok és analógiák segítségével az egyház által használt magyarázatok mögé megy, keresve a szavak mögött rejlő olyan üzenetet, melyek segítségével a magunk életére, és történeteire ismerünk a még oly távolinak látszó történetekben is.
  • A hit szerepe a gyógyulásban:
    a Márk evangéliumi gyógyítás történetek segítségül hívásával, arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan történtek az evangéliumi gyógyítások? Megtörténhettek-e, megtörténtek-e? Ma miért nincsenek ilyen csodák? Milyen szerepe van ezekben a történetekben a hitnek? Kinek a hite számít? Egyáltalán, milyen az a hit, aminek meglétével akár a lehetetlen dolgok is megtörténhetnek? Hogyan építhetőek be az evangéliumi gyógyítás történetek szereplőinek a magatartása, hite, a mi életünkbe? Jobb lesz-e nekünk, mivel lehet jobb, ha beépül?
  • Hétköznapok rituáléja:
    Rohanó világban élünk – nincs idő a megállásra. Pedig a megállások, s az ezek megtörténéséhez szükséges csend, nem más, mint egy ajtó: saját magunkhoz. Belső világunkhoz, vágyainkhoz. Az előadásokon részt vevők napi 10-15 percet igénylő gyakorlatokkal ehhez az ajtóhoz kapnak egyfajta kulcsot.
A lehetőséget a járásban, mozgásban valamiért akadályozottaknak, ill. azoknak ajánlom, akik könnyebben kommunikálnak írásban, mint szóban. A levelező lelkigondozásban ugyanaz történik, mint a személyesben: egy (a megkereső által láttatott) helyzeten gondolkodunk, keresve a megértés, a kimozdulás, a feldolgozás kirajzolódni látszó útjait.
A konkrét alkalom megtartását minden esetben megelőzi 1 (szükség esetén 2) személyes találkozás az érintettekkel. Temetés alkalmával ez igény szerint kiegészíthető egy beszéd tartása utáni záró alkalommal.
Az életnek vannak kitüntetett eseményei: ilyen a házasságkötés, egy gyermek születése, vagy egy szeretett személy elvesztése, halála. Ezeket az alkalmakat emlékezetessé, méltóvá, a lehető legszebbé szeretnénk tenni. Szeretnénk valami olyat hallani, ami nekünk szóló, személyes, és nem utolsó sorban, ami segít abban, hogy lezárva életünk egy szakaszát, elinduljunk az új, a más, az egyelőre még ismeretlen felé. A több mint 1 évtizedes beszédtartási gyakorlatommal ebben (a személyes hangvételű beszédtartásban) tudok segítségére lenni az érintetteknek, tekintet nélkül felekezeti hovatartozásra, vagy kívül állásra.

ÁRAK

Egyéni (általános): 5 000 ft.
Egyéni (homeopátiás): 6 000 ft.
Csoportos: 
1, „feldolgozó” csoport: 4×5 óra / alkalmanként 8 000ft. (min. 5, max. 15 fő) 
2, „kereső” csoport: 2 és fél órás együttlétek / alkalmanként 2 000 ft (min. 5 fő) – témánként különböző számú alkalom
Levelezés: 9 000 ft (3 levélváltás)
Beszédtartás: 35 000 ft (magába foglalja a beszéd megtartásán túl az azt megelőző 1 (szükség szerint 2) beszélgetést